Rakamaz

Rakamaz tortenelme Hirek, esemenyek Publikaciok Rakamaz  tortenete Rakamazi nemetek 1956 Vendegkonyv, Guestbook Rakamazi képeslapok Snekszer Károly írásai Snekszer Károly írásai 2.  Perényi Márton fotói Városnapi ünnepség 2008 Népirtás Katonai munkaszolgálaton

Perényi Károly: Rakamaz történelme

Minden jog fenntartva © Perényi Károly, Rakamaz

 A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a mûködtetõ írásbeli beleegyezése szükséges.   

 Az alföld, a hegyvidék a folyók találkozása kedvezõen hatott az emberek letelepedésére legfõbb bizonyítékunk erre az 1888 tavaszán az Aranyos-árok melletti szántóföld kultúr rétegeibõl elõkerült kõkorszaki, bronzkori és ókori leletek. Itt keltek át a népvándorlás korától napjainkig a hadseregek is, nyomukban a szenvedéssel és a pusztulással. Rakamaz nevével elõször a százdi apátság alapítólevelében találkozunk: 1067-ben az Aba nembeli Péter ispán, Szûz Mária tiszteletére monostort alapított. Rakamaz birtokosainak és egyházának elsõ említése 1310-ben történik. A Gútkeled család osztozkodásakor Rakamaz a Báthory és a Szakolyai családoké lett, az itt emelt Szent Kereszt egyház kegyuraságával együtt. 1311-ben a rakamazi birtokot tovább osztották - a választóvonal a Szent Kereszt templom melytõl keletre András (Báthory) fia Briccius és testvérei Benedek és György kapták, nyugatra pedig ugyanabból a családból comites Hódos fiai László és Lõrinc tulajdonába megy, akik késõbb a Rakamazi nevet viselték. A halastavat közösen használták, a község keleti része Alsó Rakamaz néven szerepel. 1435-ben még volt plébánosa, de tíz évvel késõbb a cseh husziták elpusztították a falut, 1466-ban a Báthoryak, mint lakatlan, puszta helyet osztják el maguk között. Rövidesen újranépesült és 1476-ban a Kállayak voltak a földesurai. Rakamaz az 1566. évi dézsmajegyzékben elhagyott (deserta) helységként szerepel, ami arról tanúskodik, hogy a törökök segédcsapatai a krimi tatárok áldozatául estünk. 1604. Október 24-én Bocskai István Rakamaznál Barbiano Belgiojoso felsõ magyarországi fõkapitány császári seregét meg semmisítette. 1631. március 15-én I. Rákóczi György fejedelem hajdúcsapatai Eszterházy Miklós nádor királyi seregét gyõzték le a rakamazi sáncokat elfoglalva. I. Rákóczi György 1635-ben királyi engedélyt szerzett a tokaji uradalom megváltásához, de véglegesen az 1644-ben megkötött linzi béke után lett igazi tulajdonos. Rakamaz birtokosa 1685-tõl a kamara egészen 1694. szeptemberéig, amikor is II. Rákóczi Ferenc átvette a birtokai irányítását. Rakamaz mezõváros (1644. augusztus 4-tõl) fejlõdését megakadályozta az 1595-tõl-1672-ig itt a rakamazi sáncokban állomásozó több ezer fõnyi császári katonaság 1660. július 14-én Ali pasa százezer fõnyi hadával körülvette Váradot. A Rakamaznál védelmi állást elfoglaló 12000 fõnyi császári haderõ tétlenül nézte, hogy Várad 45 napos hõsi ellenállás után elveszett. 1660-tól Rakamaz évtizedekre néptelenné vált, az 1699. évi templomösszeírás még a nevét sem említi. A Rákóczi-szabadságharc alatt Rakamaznak a hadsereg ellátásában volt fontos szerepe. II. Rákóczi Ferenc a tokaji várat leromboltatta a rakamaziakkal is, akik két év adómentességet kaptak. A Rákóczi-szabadságharc iõszakának egy országos jelentõségû néptörténeti mozzanata kapcsolódik Rakamazhoz. A rácok kíméletlen és embertelen hadjárata miatt Rákóczi a rakamazi birtokára telepítette a következõ települések lakosságát: Kunhegyes, Kunmadaras, Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás, Tiszaroff, Túrkeve és Kunszentmárton. II. Rákóczi Ferenc birtokát a Tokaji Uradalmat a szabadságharc leverése után 1711-tõl-1892-ig a kincstár kezelte és a királyi uradalom része lett. Az udvari kamara a Rákóczi család hagyományát folytatta, amikor a szõlõtermelõ jobbágyait az elnéptelenedett Rakamazon telepítette le 1718-tól. Rakamaz német betelepítése négy jól elkülöníthetõ hullámban történt. III. Károly uralkodása alatt (1711-1740) 1718-tól 1729-ig az elsõ csoport, 1729-tõl 1735-ig a második csoport telepedett le. A harmadik telepítési hullám Mária Terézia (1740-1780) nevéhez fûzõdik 1763-tól 1771-ig. A negyedik II. József (1780-1790) legjobban támogatott telepítése 1785-ben. A jó munkájukkal emelkedtek ki a rakamaziak a környezetükbõl. Nem csak a szõlészetben és a borászatban értek el kiemelkedõ eredményeket, hanem a dohány és a burgonya termelésében is. 1773-ban elkészült helységnévtár a Lexikon locorum regni Hungariae popolosorum szerint Szabolcs megyében Rakamaz az egyetlen német nyelvű település. Az elsõ magyarországi népszámlálás szerint (1784-1787-ben készült) Rakamazon 228 ház, 305 család, 670 férfi és 680 nõ lakik, összesen 1350 fõ. Rakamaz az 1848-49-es szabadságharcban az ártéri töltésével és a hídjaival katonai szempontból nagyjelentõségû átkelõhely volt. 1849. január 31-én itt futamították meg a császári sereget Klapka György fõparancsnok vezetésével. 1849. június 28-án az orosz invázió csapatai Cseodajev vezetésével elfoglalták Tokajt majd Rakamazt és helyreállították a megrongált töltést és a hidakat. Július 3-án Cseodajev csapatai elfoglalják Debrecent és a kifosztása után július 8-án Rakamazon vannak. Céljuk a fõerõkkel egyesülni. Ezért Tokaj-Tarcal-Szerencs útvonalon Körömig vonulnak. 1849. július 29-én Görgey hadainak a zöme ezen a napon kelt át Tokajnál a Tiszán. Az utóvéd, 30-án kelt át a Tiszán, felgyújtva maga mögött a hidat.

   1848-után Rakamaz gyorsan fejlõdött: kialakult földmagántulajdon, 1858. szeptember 5-én a vasút megjelenése és a Tisza szabályozása elõsegítette a településünk integrációját az ország gazdasági életébe. 1892-ben gõzmalom épült, 1898-ban hitelszövetkezet és 1910-ben Takarékpénztár alakult. Rakamaz I. világháborús hõsi halottainak a száma 114 fõ. 1919. július 20-án Tokajnál a Vörös Hadsereg átkelt a Tiszán, az ellenség visszavonult, de a román haderõ zöme csak 25-én került szembe a III: hadtesttel és a küzdelem egyenlõtlen volt, a visszavonuló Vörös Hadsereg lebontotta a hidakat és a több hétig ostromlott Rakamazon sok civil ember halt meg és házak omlottak össze. 1920. márc. 18-án véget ér közel 11 hónapos román megszállás. Rakamazon 1925-ben államilag támogatott hitelekkel és kölcsönökkel- házanként 1500 pengõvel- új lakásépítési program indult és felépült az „Újtelep”. Még ebben az évben bekapcsolódtunk a villanyhálózatba. 1929-ben Rakamaz, határa 7475 k. hold. 4526 fõ volt lakosság lélekszáma. Az 1929-ben kezdõdõ világgazdasági válság véget vetett a megkezdett gazdasági fellendülésnek. A vidékünkön súlyosbította a gondokat a természeti katasztrófák sorozata. A fegyverkezési program beindításával, a felvidék visszacsatolásával csökkent a munkanélküliek száma, a rakamazi kisgazdaságok ráálltak a borsmenta termelésére és egyre többen telepítettek gyümölcsfa ültetvényeket. A II. világháborúba való belépés után bevonultatták a férfiakat, igénybe vették a lovakat, a családok apa nélkül maradtak. A lakosság terhei tovább növekedtek, megszűnt az árubõség, bevezették a jegyrendszert. 1943. januárjában a Donnál nagy erejű szovjet, támadás érte a 2. magyar hadsereget. 40 ezer magyar katona hõsi halált halt, köztük volt 89 rakamazi is. 1944. március 19-i német megszállás után fokozódtak a megpróbáltatások. Március 29-én kelt kormányrendelet alapján különösen nehéz helyzetbe került a zsidó lakosság. Az 1941-es népszámláláskor Rakamaz 5497 lakosából 118-an vallották magukat zsidónak. A haláltáborokban és a munkaszolgálatban 39 fõ volt az áldozatok száma. 1944. október 22-én érte el a front Rakamazt. A visszavonuló német csapatok Rakamazon is felrobbantották november 2-án a stratégiailag fontos épületeket négy dohánybeváltó raktárt, egy közraktárt, számos terményraktárt, iskolát és a templomot. Aláaknáztak és a levegõbe röpítettek 10 hidat, megrongálták a vasúti síneket. 1944. november 3-án a harcok befejezõdtek, a megszálló románok mellé megérkeztek a szovjetek is. 1945. január 26-án a német származásuk miatt 246 fõ rakamazit (30 fõ nem tért vissza) málenkij robotra a Donyecki-szénmedencébe hurcoltak. 1945 után Rakamaz politikai okok miatt nem kapott állami támogatást, nem történtek beruházások. A lakosság a saját erejébõl hozott létre munkahelyeket. 1947-ben 17 cipészsegéd alapított cipész szövetkezetet 1951-ben a 19 fővel megalakult a Vegyes Szövetkezet a késõbbi RAFAFÉM. A termelõszövetkezeti mozgalom kezdetét az 1949-ben megalakított Szikra Tsz jelentette. A kegyetlen Rákosi-diktatúrával szembeni elégedetlenség itt is forradalomhoz vezetett. 1956. november 4-e után Rakamaz történelmének a legsötétebb idõszaka kezdõdött el, iszonyú volt a megtorlás, és a legtöbbet a rakamazi németek szenvedtek. Erõszakossággal és meg félemlítéssel beléptették a rakamazi gazdákat a közösbe, 1961-ben megalakult a Gyõzelem Termelõszövetkezet. Rakamaz ipari és mezõgazdasági szövetkezetei az országunkban az elsõ helyen álltak a rendszerváltásig és a szomszédos települések lakosságának is munkalehetőséget biztosítottak. A történelem viharában elvesztett városi rangját 2000-benkapta vissza a településünk, egy új idõszámítás kezdeteként.


Ott, ahol a zempléni hegyek koszorúja nagy ívben tereli a Bodrogot a Tiszába, majd tovább kanyarogva egy félkört rajzol, ennek a központjában fekszik Rakamaz. Bizony, mikor-e két folyó kilép a medréből tenger ilyenkor a vidék. Támadólag mossa az ár az útjába álló és félszigetként kiemelkedő Rakamazt. A képet Perényi (Perger) Márton készítette az 1948-49-es tiszai árvízről. A felvételen az édesapám néhai Perényi (Perger) János Károly látható.