Rakamaz

Rakamaz tortenelme Hirek, esemenyek Publikaciok Rakamaz  tortenete Rakamazi nemetek 1956 Vendegkonyv, Guestbook Rakamazi képeslapok Snekszer Károly írásai Snekszer Károly írásai 2.  Perényi Márton fotói Városnapi ünnepség 2008 Népirtás Katonai munkaszolgálaton

Snekszer Károly írásai


Lélekbõl

Mikor Elwis Presly
Volt tizenhat éves,
Születésnapjára
Gitárt kapott,
Kerékpár helyett.

Szomszédja volt
Egy öreg néger,
Ki nap, mint nap.
Gitározott, s énekelt.

Elwis kérdezte,
hogy' kell ezt csinálni?
Hogy kell jól dalolni,
És jól muzsikálni?

Akkor lesz szép a dal,
Válaszolt az öreg,
Ha elõbb megtölti,
Teljesen lelkedet.

Akkor szép a dal,
Ha lélekbõl énekled,
Akkor szép a dallam,
Ha lélekbõl pengeted.

........................

Templomba menet,
Mondta Nagymamám,
Lélekbõl imádkozz
Istenhez unokám!

Lélekbõl szólok
Lélekbõl kiáltok,
Lélekbõl testálom
E szavakat rátok:

Lélekbõl tégy mindent,
De elõbb az töltse be,
Amit tenni akarsz,
Teljesen lelkedet.

Lélekbõl emelj kalapot,
Lélekbõl kívánj jó napot.
Lélekbõl szólíts meg embereket,
Lélekbõl írj leveleket.

Lélekbõl tanuld a verseket,
Hogy mielõbb töltse meg
A vers a lelkedet.

Lélekbõl munkálkodj,
Lélekbõl imádkozz.
Lélekbõl táncolj,
Lélekbõl énekelj.
Lélekbõl emlékezz!

Lélekbõl ünnepelj.

Ünnepre készülve
Nyisd meg lelkedet,
Az ünnepi érzés
Töltse meg kebledet

........................

Lélekbõl légy
Jó gyermeke
Édesanyádnak,
Lélekbõl légy
Hû fia
Édes Hazádnak.
Lélekbõl légy
jó anyja gyermekednek,
Lélekbõl légy
hû fia Nemzetednek!

Örizd meg lelkedben
Ez intõ szavakat,
Mígnem a lelked
Testedbõl kiszakad.

Eger, 2000. január 24.


 

Útra való (A Kenyér)

Egyszer úton voltam,
Stoppal Veronába,
Szalámi, s kenyér volt,
Ételül tarisznyámba'
De mert nem volt idõ
Egy harapást sem enni,
Mert jöttek az autók,
És kellett inteni.
Már a dél is eltelt,
De én még nem ettem,
Fájó fejemet,
Kicsit pihentettem.
Majd egy darab kenyeret
Magába megettem,
Fél óra sem telt el,
S nem fájt már a fejem.
Azóta mindig van
kenyér a zsebemben.
Gyermekkoromban,
S Az elõtt mindig.
Mikor az Ember evett,
S véletlenül leejtette a kenyeret,
Felvette, róla a port lefújta,
Megpuszilta,
Akkor úgy mondták, megcsókolta,
Majd az Ember a kenyeret megette.
A búzát az Ember lélekbõl termelte,
Hogy jó legyen termése, Imádkozott érte
Földjébe a legjobb magot vetette,
Papjával a vetést megszenteltette.
Mikor a búzát az Ember
aratni kezdte,
A búzaföld végén kalapját megemelte,
"Istenem segíts!" mondta suttogva,
S csak azután aratott,
Kaszája suhogva.


A búza az életet jelentette,
A búzát az Ember életnek nevezte.
Ha jó volt a termés, jövõre,
Meg volt az Ország kenyere.
Szent István napján van
Az új kenyér ünnepe.
A Hatalom a szépet, s jót ígérte,
A kereszt helyébe
a csillagot tette,
Majd a padlásról
a búzát lesöpörtete,
Az Ember ezer éves hitét, s Istenét elvette!
Az Asszony a Kenyeret
Lélekbõl sütötte,
Hogy jó legyen,
Kovászát mindig félre tette.
A kenyeret a kamrában
Védett helyre tette.
Ha megterített,
Az asztalra elõbb
A kenyeret tette.
Az Ember a kenyeret
Mielõtt megszegte,
Kezével keblére emelte,
Késsel a lapjára
A keresztet vetette,
A kenyérszeleteket
Az asztalra tette.
Gyermekét a szülõ
A Kenyér tiszteletére nevelte.

Az asszony, kinek Ura
messzire megy,
A tarisznyába beletesz,
Legalább egy darab kenyeret.

Az éhes, kinek semmije sincs,
Koldul, s kéreget,
"Legalább egy darab kenyeret!"
Keserû volt a bujdosók kenyere!

Az öregember, ha szólni kívánt,
Ha gondját morogta,
Korára utalva, és hogy
Mennyi van megette,
Azt mondta,
A kenyere javát már megette.

Az ember munkája volt
a kenyere,
S munkájával a kenyerét
kereste.
A szülõ, ki gyermekét
felnevelte,
Kitaníttatta, azt mondta,
Kenyeret adtam a kezedbe'.
Ha az Embernek három
szakmája volt,
Három mestersége,
Azt mondta büszkén,
Három kenyér van a kezembe'.
A kenyér, melyre Jézus áldozott,
A kenyér hitem szerint
Jézus Krisztus teste!
Bûnét hagyja Az,
Aki Azt megette.

A kenyér az Életet,
A tisztességet,
A Szentséget jelentette.

A magyar embernek
A kenyér az élete.

Becsüld meg hát a kenyeret!
Neveld Te is a kenyér
tiszteletére gyermekedet!
Adja meg az Isten
A mindennapi kenyeredet!
Holtodig legyen kenyér
a kezedbe",
Kenyeret adj Te is
gyermeked kezébe'.

Eger, 2000. November


 

A Magyar Hiszekegy

Sajó Sándor után

„Hiszek egy Istenben
Hiszek egy Hazában
Hiszek egy isteni
Örök igazságban,
Hiszek Magyarország
Feltámadásában.''

Hiszek Magna Hungarikában,
Hiszek Finnugoriában,
Hiszek Mezopotámiában.
Hiszek Levédi
Szabadságharcában,
És a kazároktól
Elszakadásában,

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek Bizáncnak
Tõrbe csalásában,
Hiszek a besenyõk
Véres rohamában,
Hiszek Emese
Turul Álmában,

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek Árpád vezér
Honfoglalásában,
Hiszek a Magyarok
Szilaj vágtájában,
Színlelt harcában,
Megfutamlásában,
A pusztai népek
Halál-csapdájában.

Hiszek Botond vezér
Nagy buzogányában,
Hiszek Európa
Félõ imájában,
Az Augsburgi csata
Hét magyar gyászában,
Hiszek Lehel vezér
Hangos kürtszavában.

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek István Király
Szent országlásában,
Boldog Asszony Anyánk
Patronálásában,
Hiszek Szent Királyok
Magyarországában,
Magyarok Nagyasszonya
Uralkodásában.
Hiszek keresztények
Magyarországában,
Hiszek Európa
Nagy barátságában.

Hiszek a tatárok
Vad rohamában,
A magyari népnek harmadolásában,

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek az Árpádház
Kihalásában,

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.


Hiszek az Anjouk
Nagy királyságában,
Hiszek Zsigmond király
Kitartásában,
Hunyadi János
Török verésében,
Mátyás Királynak
Dicsõ Fényében,

Hiszek Dózsában,
Hiszek Szapolyában,
Hiszek Bakócz Tamás
Keresztes hitében,
A sanyargatott népek felébredésében,
Dózsa György népének
Megfeszítésében,
Hiszek Werbõczi
Hármas könyvében


Hiszek Tomori Pál
Hadvezetésében,
Mohácsnál a Magyar
Eltemetésében,
Hiszek a töröknek
Ország-dúlásában,

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek a végvárak
Szilárd kõfalában,
Még-inkább a várnép
Vas szilárdságában,
És a várkatonák
Vitézi voltában.
Zrínyi Miklósnak
Kirohanásában,
Szondi György várának
Lerombolásában,
Jurisits Miklósnak
kõszilárdságában,
Az egri védõknek
Diadalában.

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek György barát
Politikájában,
Báthory István
Nagy királyságában,
Bethlen Gábornak
Nagyformátumában,
Hiszek Erdély Ország
Arany korában.
Basta Kapitány
Koldus szekerében,
Hiszek Erdély ország
Felderülésében.

Hiszek Bocskai
Hajdú virtusában,
Hiszek Zrínyi Miklós
Szabja, s pennájában,
Hiszek Weselényi
Szub-Rózájában,

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek Rákóczi
Pro Pátriájában,
Hiszek a Kurucok
Szilaj vágtájában,
Vak Bottyán, Bercsényi
Huszárságában,
A Nagymajtényi sík
Fegyver máglyájában,
A nagyságos fejedelem
Bujdosásában,
Mikes Kelemen
Néném Asszonyában,
Hiszek Magyarország
Feltámadásában.
Hiszek a költõk
Hazafiságában,
Jánus Pannonius
Öntudatában,
Tinódi Sebestyén
Hírvivõ lantjában,
Balassi Bálint
Vitézlõ tollában,
Csokonai Mihály
Édes Lillájában,
Berzsenyi Dániel
Borzas Bajszában,
Kazinczy Ferenc
Nyelv újításában,
Vörösmarty Mihály
Szózat parancsában,
Kölcsey Ferenc
Ima Himnuszában.
Hiszek Magyarország Feltámadásában.
Hiszek Petõfi
Nemzeti dalában
A Márciusi Ifjak
Tizenkét pontjában.
A Magyar Nemzet
Szabadság harcában,
A tavaszi hadjárat sok Diadalában.
Hiszek Világos
Keserû könnyében,
Az aradi várnak
Sötét börtönében,
Hiszek Kossuth Lajos
Menekülésében.

A szabadság harcosok
Bujdosásában,
Gyászos októbernek
Hatodikában,
Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek a békében,
A kiegyezésben,
Hiszek Deák Ferenc
Nagy bölcsességében,
Hiszek Magyarország
Felépítésében:
Széchenyi hídjában,
Gõzhajójában, Vasútjában,
A Magyar tudomány
Akadémiájában,
Az ezeréves haza Milleneumában.
Hiszek Trianon
Diktátumában,
A szét tördelt ország
Minden darabjában.

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek Horthyban,
Csonka Magyarországban,
A szétszórt tanyákban,
Paraszt iskolákban
A néptanítók
Szövétnek fényében,
A legyõzött nemzet
Tört reményében.

Hiszek a Parasztok
Buzgó imájában.

A Magyar Hadsereg
Don Kanyarjában.

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Hiszek az oroszok
Pufajkájában.
Ravasz ármányuk
Véres csapdájában.
Hiszek október
Huszonharmadikában.
Hiszek a forradalom eltaposásában

Hiszek Magyarország
Feltámadásában.

Magyarok Istene!
Hiszem, hogy mindezt értünk Te tetted,
Hogy a magyar népet
Balsorssal edzetted,
Hogy mindezt a magyarok népért Tetted.
Mert minden bajból
Õket Kimenekítetted.

Mert kik gyilkosaink voltak, mind mint népek, vagy mint hatalom,
már régen holtak!

S mi, szándékod szerint
Itt vagyunk
Mint Õseink itt voltak.

Égi Édesanyánk!
Magyarok Nagyasszonya!
Imádkozzál Érettünk,
Ajánlj minket Szent Fiad Oltalmába'
Ebbe' a Hazába'


Eger, 2001. május

 


 

Eger ostroma - szimfonikus vers

1.tétel...................................
Mint árvíz közepén egy füzes liget,
Állt az egri vár, mint keresztény sziget.
Törékeny partját verdesi a hab,
Körbe ölelte a mohamedán had.

Mióta Mohácsnál a gátat áttörte
Ijesztõ erõvel hömpölyög elõre.
Az ország harmadát e tenger borítja
Szegény magyar népet rabbilincs szorítja.

Hánykódó hajóként sülyednek váraink
Lángtenger borítja templomunk s házaink,
Rabszíjon elviszik fiaink s lányaink.
Érezzük vesztünket, nincsenek álmaink.

Nincs ki kardját bírja!
Nincs ki megállítsa!
Nincs az országunkban
Egy hullámtörõ szikla!

2. tétel...................................
Mint tengerpart népe, ha a vihart megérzi,
Földjét gáttal védi, kunyhóját tetézi,
Az egri várba gyûltek a Haza vitézi.
Dobó kapitány a védelmet szervezi.

Falat erõsíti, lõport õrölteti,
Kardját élesíti, pisztolyát tölteti,
Ágyúját tetõre pontosan téteti,
Ami felgyújtható, azt felégetteti,

A vár védõinek jelöli helyüket,
Étellel, itallal táplálja testüket,
Bátor vitéz szóval megedzi lelküket,
Éjjeli portyával növeli kedvüket.

Vár piacára kihívja népét,
Dobó eléjük áll. S így kezdi beszédét:
Nyitva még a kapu, kimehet rajta,
Kinek gyenge a lelke, noha erõs a karja!
De maradjon ki Hazáját védeni akarja,
Bár gyenge a karja, de erõs lelke tartja.
Vagy adjuk testünket szent áldozatra,
Vagy veszítjük lelkünket örök kárhozatra!

[Maradunk! Kiáltás felszökik az Égig
itt marad mindenki az ostrom végéig.
(Most már tudjuk, sokan itt maradtak,
Az ádáz ostromban hõsi halált haltak!)]

Örök Isten elõtt esküvel fogadják,
A vár védelmét soha fel nem adják,
A Hazáért szentelik, vérüket, éltüket,
Töröknek nem adják keresztény lelküket.

3.tétel..........
Nyáridõ tájt, ha jõ fekete felhõ,
És lassan elkezdi a sûrû zápor esõ.
Elõször szemenként verdesi a földet,
Majd mélyen áztatja a száraz anyaföldet.

Elõbb a várra egy ágyúgolyó durran,
Egy-egy nyílvesszõ célt tévesztve surran,
Sebes dárda repül, puszta földre toppan,
Álnok puskagolyó a várfalba koppan.

Aztán megindul száz halálnak árja,
Félszáz ágyúgolyó a tüzet okádja,
Ezernyi nyílvesszõ reá szaporázza,
Ötszáz puskagolyó a várnépet pásztázza.

A sok egri védõt borítják sebei,
Tóduló vérsugár arcukat fröcsköli,
Véres verejtékét arcáról töröli,
Sokukat hõs halál magához öleli.

Száz öles tûzcsóva törököt pörköli,
Lehulló kõszikla földbe döngöli,
Nagy mozsár ágyú a halált bömböli,
Tûzokádó kerék a támadót söpöri,

Fegyver fegyver ellen,Test test ellen,
Élet élet ellen, Lélek lélek ellen

Van ki kardot ragad, Van ki forró üstöt,
Hull a levágott fej, Vagy leforrázott üstök.
Nagy mozsár ágyúk Rontják a falakat,
A szép várfalakból Csak kõhalom maradt,
A kõhalmon fáradt, Vérzõ vitézek,
Ezer seb borítja vérzõ testüket,
Ágyúval megtörték a kemény falakat,
De nem töretett meg a keresztény akarat.
Hitük erõsíti vitézi lelküket,
Ez töri meg, az ottomán erõket.

4. tétel..............................
Mint vihar másnapján a tengervíz kisimul.
A tomboló szélvész hírtelen elcsitul,
Csendes hullámokon a napsugár játszik,
Az egri vár környéke békés rétnek látszik.

Eltûnt a megszállók ottomán hada,
Még napkelte elõtt elindultak haza.
A keresztény lélek megtörte lelküket,
Haza vonszolták erõtlen testüket.

Az egri vár lett végül a hullámtörõ szikla,
Mely a török tengert végre megállítja,
A magyar népet álmából felszítja,
Régi becsületét ekképpen újítja.

Magyarok Istene! megköszönjük néked,
Hogy nem veszejtéd el árva magyar néped-
Hogy a vitézek hitét megerõsítetted,
S a mohamedánokét Allahtól elvetted.

Kései utódok arra kérünk Téged,
Hogy megõrizhessük e dicsõ emléket.
Kik e várat védték,
Védték magyar népét,
Védték szabadságát,
S keresztény hitét.
Fogadd be lelküket örök Üdvösségre,
Áldhassa nevüket, ki feltekint az Égre.

Eger, 2002. szeptember

 

Snekszer Károly

Ének a hazánkért hősi halált halt katonákért

Dallama: Isten Hazánkért..

Isten! Hazánkért
Térdelünk elődbe,
Rút bűneinket
Jóságoddal född be,
Szent Magyaroknak
Tiszta lelkét nézzed,
Érdemét idézzed!

István Királynak
Szíve gazdagságát,
Szent Imre Herceg
Kemény tisztaságát,
László Királynak
Vitéz lovagságát
Ó ha csak ezt látnád!
.................

A katonáknak
Bűnül fel ne rójad,
[ Hogy messze földön ]
[ Hogy hazájukért ]
Keményen harcoltak,
Emberölésért
És kegyetlenségért
Őket ne vádoljad.

Császárnak adták
Vitéz életüket,
Tenéked adták
Keresztény hitüket,
½½:Adj nekik Urunk
Végső szent irgalmat,
Örök nyugodalmat! :½½

Hort, 2003. július 10.

Az eredeti szöveg a hazánktól távol nyugvó katonákért készült,
Az értelmezést kiterjesztettük az itthon nyugvókra is,
a két sor közül az éppen aktuálisat célszerű énekelni
.