Rakamaz

Rakamaz tortenelme Hirek, esemenyek Publikaciok Rakamaz tortenete Rakamaz a 18. szazadban 1956 Vendegkonyv, Guestbook Rakamazi képeslapok  Perényi Márton fotói Városnapi ünnepség 2008 Népirtás

Perényi Károly: Rakamaz történelme

Minden jog fenntartva © Perényi Károly, Rakamaz

 A weblapon található információk közzétételéhez, másolásához a mûködtetõ írásbeli beleegyezése szükséges.   

Az Alföld, a hegyvidék a folyók találkozása kedvezõen hatott az emberek letelepedésére, legfõbb bizonyítékunk erre az 1888 tavaszán az Aranyos-árok melletti szántóföld kultúrrétegeibõl elõkerült kõkorszaki, bronzkori és ókori leletek. Itt keltek át a népvándorlás korától napjainkig a hadseregek is, nyomukban a szenvedéssel és a pusztulással.

Rakamaz nevével elõször a százdi apátság alapítólevelében találkozunk: 1067-ben az Aba nembeli Péter ispán, Szûz Mária tiszteletére monostort alapított. Rakamaz birtokosainak és egyházának elsõ említése 1310-ben történik. A Gútkeled család osztozkodásakor Rakamaz a Báthory és a Szakolyai családoké lett, az itt emelt Szent Kereszt egyház kegyuraságával együtt. 1311-ben a rakamazi birtokot tovább osztották - a választóvonal a Szent Kereszt templom melytõl keletre András (Báthory) fia Briccius és testvérei Benedek és György kapták, nyugatra pedig ugyanabból a családból comites Hódos fiai László és Lõrinc tulajdonába megy, akik késõbb a Rakamazi nevet viselték. A halastavat közösen használták, a község keleti része Alsó Rakamaz néven szerepel. 1435-ben még volt plébánosa, de tíz évvel késõbb a cseh husziták elpusztították a falut, 1466-ban a Báthoryak, mint lakatlan, puszta helyet osztják el maguk között. Rövidesen újranépesült és 1476-ban a Kállayak voltak a földesurai. Rakamaz az 1566. évi dézsmajegyzékben elhagyott (deserta) helységként szerepel, ami arról tanúskodik, hogy a törökök segédcsapatai a krimi tatárok áldozatául estünk. 1604. Október 24-én Bocskai István Rakamaznál Barbiano Belgiojoso felsõ magyarországi fõkapitány császári seregét meg semmisítette. 1631. március 15-én I. Rákóczi György fejedelem hajdúcsapatai Eszterházy Miklós nádor királyi seregét gyõzték le a rakamazi sáncokat elfoglalva. I. Rákóczi György 1635-ben királyi engedélyt szerzett a tokaji uradalom megváltásához, de véglegesen az 1644-ben megkötött linzi béke után lett igazi tulajdonos. Rakamaz birtokosa 1685-tõl a kamara egészen 1694. szeptemberéig, amikor is II. Rákóczi Ferenc átvette a birtokai irányítását. Rakamaz mezõváros (1644. augusztus 4-tõl) fejlõdését megakadályozta az 1595-tõl-1672-ig itt a rakamazi sáncokban állomásozó több ezer fõnyi császári katonaság 1660. július 14-én Ali pasa százezer fõnyi hadával körülvette Váradot. A Rakamaznál védelmi állást elfoglaló 12000 fõnyi császári haderõ tétlenül nézte, hogy Várad 45 napos hõsi ellenállás után elveszett. 1660-tól Rakamaz évtizedekre néptelenné vált, az 1699. évi templomösszeírás még a nevét sem említi. A Rákóczi-szabadságharc alatt Rakamaznak a hadsereg ellátásában volt fontos szerepe. II. Rákóczi Ferenc a tokaji várat leromboltatta a rakamaziakkal is, akik két év adómentességet kaptak. A Rákóczi-szabadságharc iõszakának egy országos jelentõségû néptörténeti mozzanata kapcsolódik Rakamazhoz. A rácok kíméletlen és embertelen hadjárata miatt Rákóczi a rakamazi birtokára telepítette a következõ települések lakosságát: Kunhegyes, Kunmadaras, Kunhegyes, Karcag, Kisújszállás, Tiszaroff, Túrkeve és Kunszentmárton. II. Rákóczi Ferenc birtokát a Tokaji Uradalmat a szabadságharc leverése után 1711-tõl-1892-ig a kincstár kezelte és a királyi uradalom része lett. Az udvari kamara a Rákóczi család hagyományát folytatta, amikor a szõlõtermelõ jobbágyait az elnéptelenedett Rakamazon telepítette le 1718-tól. Rakamaz német betelepítése négy jól elkülöníthetõ hullámban történt. III. Károly uralkodása alatt (1711-1740) 1718-tól 1729-ig az elsõ csoport, 1729-tõl 1735-ig a második csoport telepedett le. A harmadik telepítési hullám Mária Terézia (1740-1780) nevéhez fûzõdik 1763-tól 1771-ig. A negyedik II. József (1780-1790) legjobban támogatott telepítése 1785-ben. A jó munkájukkal emelkedtek ki a rakamaziak a környezetükbõl. Nem csak a szõlészetben és a borászatban értek el kiemelkedõ eredményeket, hanem a dohány és a burgonya termelésében is. 1773-ban elkészült helységnévtár a Lexikon locorum regni Hungariae popolosorum szerint Szabolcs megyében Rakamaz az egyetlen német nyelvû település. Az elsõ magyarországi népszámlálás szerint (1784-1787-ben készült) Rakamazon 228 ház, 305 család, 670 férfi és 680 nõ lakik, összesen 1350 fõ. Rakamaz az 1848-49-es szabadságharcban az ártéri töltésével és a hídjaival katonai szempontból nagyjelentõségû átkelõhely volt. 1849. január 31-én itt futamították meg a császári sereget Klapka György fõparancsnok vezetésével. 1849. június 28-án az orosz invázió csapatai Cseodajev vezetésével elfoglalták Tokajt majd Rakamazt és helyreállították a megrongált töltést és a hidakat. Július 3-án Cseodajev csapatai elfoglalják Debrecent és a kifosztása után július 8-án Rakamazon vannak. Céljuk a fõerõkkel egyesülni. Ezért Tokaj-Tarcal-Szerencs útvonalon Körömig vonulnak. 1849. július 29-én Görgey hadainak a zöme ezen a napon kelt át Tokajnál a Tiszán. Az utóvéd, 30-án kelt át a Tiszán, felgyújtva maga mögött a hidat.

   1848-után Rakamaz gyorsan fejlõdött: kialakult földmagántulajdon, 1858. szeptember 5-én a vasút megjelenése és a Tisza szabályozása elõsegítette a településünk integrációját az ország gazdasági életébe. 1892-ben gõzmalom épült, 1898-ban hitelszövetkezet és 1910-ben Takarékpénztár alakult. Rakamaz I. világháborús hõsi halottainak a száma 114 fõ. 1919. július 20-án Tokajnál a Vörös Hadsereg átkelt a Tiszán, az ellenség visszavonult, de a román haderõ zöme csak 25-én került szembe a III: hadtesttel és a küzdelem egyenlõtlen volt, a visszavonuló Vörös Hadsereg lebontotta a hidakat és a több hétig ostromlott Rakamazon sok civil ember halt meg és házak omlottak össze. 1920. márc. 18-án véget ér közel 11 hónapos román megszállás. Rakamazon 1925-ben államilag támogatott hitelekkel és kölcsönökkel- házanként 1500 pengõvel- új lakásépítési program indult és felépült az „Újtelep”. Még ebben az évben bekapcsolódtunk a villanyhálózatba. 1929-ben Rakamaz, határa 7475 k. hold. 4526 fõ volt lakosság lélekszáma. Az 1929-ben kezdõdõ világgazdasági válság véget vetett a megkezdett gazdasági fellendülésnek. A vidékünkön súlyosbította a gondokat a természeti katasztrófák sorozata. A fegyverkezési program beindításával, a felvidék visszacsatolásával csökkent a munkanélküliek száma, a rakamazi kisgazdaságok ráálltak a borsmenta termelésére és egyre többen telepítettek gyümölcsfa ültetvényeket. A II. világháborúba való belépés után bevonultatták a férfiakat, igénybe vették a lovakat, a családok apa nélkül maradtak. A lakosság terhei tovább növekedtek, megszûnt az árubõség, bevezették a jegyrendszert. 1943. januárjában a Donnál nagy erejû szovjet, támadás érte a 2. magyar hadsereget. 40 ezer magyar katona hõsi halált halt, köztük volt 89 rakamazi is. 1944. március 19-i német megszállás után fokozódtak a megpróbáltatások. Március 29-én kelt kormányrendelet alapján különösen nehéz helyzetbe került a zsidó lakosság. Az 1941-es népszámláláskor Rakamaz 5497 lakosából 118-an vallották magukat zsidónak. A haláltáborokban és a munkaszolgálatban 39 fõ volt az áldozatok száma. 1944. október 22-én érte el a front Rakamazt. A visszavonuló német csapatok Rakamazon is felrobbantották november 2-án a stratégiailag fontos épületeket négy dohánybeváltó raktárt, egy közraktárt, számos terményraktárt, iskolát és a templomot. Aláaknáztak és a levegõbe röpítettek 10 hidat, megrongálták a vasúti síneket. 1944. november 3-án a harcok befejezõdtek, a megszálló románok mellé megérkeztek a szovjetek is. 1945. január 26-án a német származásuk miatt 246 fõ rakamazit a Donyecki-szénmedencébe hurcoltak málenkij robotra - harmincan nem tértek vissza. 1945 után Rakamaz politikai okok miatt nem kapott állami támogatást, nem történtek beruházások. A lakosság a saját erejébõl hozott létre munkahelyeket. 1947-ben 17 cipészsegéd alapított cipész szövetkezetet 1951-ben a 19 fõvel megalakult a Vegyes Szövetkezet a késõbbi RAFAFÉM. A termelőszövetkezeti mozgalom kezdetét az 1949-ben megalakított Szikra Tsz jelentette. A kegyetlen Rákosi-diktatúrával szembeni elégedetlenség itt is forradalomhoz vezetett. 1956. november 4-e után Rakamaz történelmének a legsötétebb idõszaka kezdődött, iszonyú volt a megtorlás. Erõszakossággal és meg félemlítéssel beléptették a rakamazi gazdákat a közösbe, 1961-ben megalakult a Gyõzelem Termelõszövetkezet. Rakamaz ipari és mezőgazdasági szövetkezetei az országunkban az elsõ helyen álltak a rendszerváltásig és a szomszédos települések lakosságának is munkalehetõséget biztosítottak.

A történelem viharában elvesztett városi rangját 2000-ben kapta vissza a településünk, egy új idõszámítás kezdeteként.


Ott, ahol a zempléni hegyek koszorúja nagy ívben tereli a Bodrogot a Tiszába, majd tovább kanyarogva egy félkört rajzol, ennek a központjában fekszik Rakamaz. Bizony, mikor-e két folyó kilép a medrébõl, tenger ilyenkor a vidék. Támadólag mossa az ár az útjába álló és félszigetként kiemelkedõ Rakamazt.

A képet Perényi Márton készítette az 1948-49-es tiszai árvízrõl. A felvételen az édesapám, néhai Perényi János Károly látható.