Rakamaz

Rakamaz tortenelme Hirek, esemenyek Publikaciok Rakamaz  tortenete Rakamazi nemetek 1956 Vendegkonyv, Guestbook Rakamazi képeslapok Snekszer Károly írásai Snekszer Károly írásai 2.  Perényi Márton fotói Városnapi ünnepség 2008 Népirtás Katonai munkaszolgálaton

60 éve történt; rakamazi telepesek Garán

   Rakamaz szláv és román lakossága (a német gazdák cselédei, szolgái) egy varázsütésre megváltozva a szovjet megszállás (1944. november 3.) után - ellenségesen viselkedett a magyarokkal és a németekkel szemben. Baloldali vezetőik, akik mindennaposak voltak a nyíregyházi szovjet katonai parancsnoknál, eltervezték a rakamazi németek kitelepítését (hiteles tanú ezekre az eseményekre egy tolmácsként közreműködő görög katolikus pap). Ugyan ezek a szélsőséges elemek „fegyveres policként” hurcoltattak el 246 fő rakamazit (30 fő nem tért vissza) málenkij robotra a Donyecki-szénmedencébe 1945. január 26-án. A német származású lakossággal szembeni súlyos törvénytelenségek mindennapossá váltak: Tokajban a családunk újonnan vásárolt házát lefoglalta magának a kommunista párttitkár. A rokonunk, Perger János tiszaeszlári házába ugyanúgy beköltözött az ottani pártvezető. A szomszédos Tiszanagyfaluban a legelső magyarországi földosztáskor 1945. március 27-én (Magyar Televízió, Ilkei Csaba dokumentumfilmje 1975.) a rakamazi Kék László - málenkij robotra elhurcolt szociáldemokrata, egykori vöröskatona - 48 hold földjét mérték ki először. Rakamazon kiosztható földterület nem volt. 1888-tól 1935-ig az árvizek, tűzvészek, vihar okozta károk, felemésztették a rendkívül karitatív Rakamaz község teljes 600 hold földbirtokát is. A földéhségre egy megoldást találtak a rakamazi németek kitelepítését. Arra a hírre, hogy a rakamazi németek fejenként egy húsz kg súlyú, csomagot vihetnek magukkal, a szomszédos Tímár község ruszin és román szegénysége is fellelkesült. A tímári orosz Vatamány család már ki is nézte magának, Rakamaz főutcáján az Ekker család házát. Szabolcs megyében a szovjetek utasítására 1945-ben összeírták a „nemzetiségeket”. Az 1946-ban elkészült „rakamazi nemzetiségi kimutatás” 13 zsidót és 169 cigányt talált itt. Sem Rakamazon, sem Szabolcs megyében nem volt német nemzetiség és így nem történt német kitelepítés. A földosztásról szóló (1945. évi) törvény alapján azonban lehetővé vált, hogy „azokat az igényjogosultakat, akik lakóhelyükön földet nem kaptak, az ország más részein, lehetőleg csoportosan kell földhöz juttatni”. 1946. július első hetében Bács-Bodrog megyébe Gara községbe 48 földműveléshez nem értő (a város peremén élő) család települt át Rakamazról, Karcagról 31 és a Dunántúlról 12 család. Szerencsés helyzetben voltak Garán a délvidéki székely menekültek 172-en, 40 egyéb délvidéki és a 96 gyomai család. Ők az elmenekült németek házait megkaphatták (adó fizetésére is kötelezték őket), a rakamaziaknak a kitelepítés előtt álló németekkel kellett együtt lakniuk. Sugár Károly garai jegyző kötelező kétheti helyzetjelentésében október 31-én ezt írta: „… július elején 80 család lett ide telepítve Karcagról és Rakamazról. Ezek teljesen nincstelenek, lesoványodott beteges emberek. Zsírkiutalással segíteni kellene őket, hogy erőhöz jussanak”. Gara község történelmének a legborzalmasabb és legembertelenebb időszaka zárult le november 22-én: Németországba a német kitelepítés befejeződött 990 személlyel. Az új-telepesek helyzete decemberre kilátástalanná vált; Karcagról, Rakamazról és Szatmár megye egyes községeiből letelepülteknek a sok ígéretből nem lett semmi, a legnagyobb nyomorba kerültek. 100 család volt munka és kereset nélkül. Végső elkeseredésükben a községházához vonultak tüntetni. Így írt erről Sugár Károly jegyző: „a karcagi és rakamazi újtelepesek – akiknek aratási munka már nem jutott, egy nagyobb tömegben – férfiak, nők és gyerekek vegyesen – megjelentek a községházánál és követelték a földalap tulajdonát képező búza és rozs azonnali felosztását, különböző fenyegetések mellett. Alulírott jegyzőnek sikerült nagy nehezen a tömeget megnyugtatni. Azonnal telefonáltam Főispán Úrnak, mint a vármegye közellátási kormánybiztosának és kértem, hogy engedélyezze az alapból, közellátási jegyekre a búza és a rozs kiutalását fejadagokra. Az igénylők kötelezték magukat, hogy a jövő évben az aratás után a terményt vissza fogják szolgáltatni. Az egyik raktárban volt tengeri is felraktározva – a fenti események után – fennemlített telepesek a raktárt önhatalmúlag – állítólag Tolvaj József csoportvezető indítványára – felnyitották és körülbelül 60 q tengerit felosztottak”. 1947. január 14-én a jegyző a következő beterjesztésében a közellátást már kielégítőnek találta – miután a karcagi és rakamazi csoport kielégítést nyert Négy telepes család visszaköltözött Garáról Rakamazra 1949-ben (a lakosság legnagyobb ámulatára jó lovakkal és szekerekkel). Ők úgy tájékoztatták az akkori vezetőket és Rakamaz lakosságát, hogy a Garáról kitelepített „gazdag bunyevác parasztok” házát és földjét kapták meg.

Perényi Károly, 2006.

Gara, 1947. január 14. Sugár Károly jegyző kötelezö kétheti helyzetjelentése.